Ekkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Majd én gondoskodom róluk! Adok nekik ételt a mennyből. Úgy fog hullani az égből, mint az eső. A népnek naponta ki kell mennie majd a táborból, hogy összegyűjtsék a mindennapi táplálékot maguknak…

A hatodik napon, amikor elkészítik az ételt, látni fogják, hogy az kétszer annyi, mint a többi napon.” (2 Mózes 16:4-5, EF)

Figyeld csak meg Isten tervét, ahogy népéről gondoskodik.

A napi szükségeket naponta tölti be. Fürjek lepték el a tábort este, és manna hullott az égből reggelente, mint a harmat. Ebédre hús. Reggelire kenyér. Az étel minden nap hullott. Nem évente, havonta, vagy óránként, hanem naponta. De van még más is.

A napi szükségeket csodálatos módon tölti be. „Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az” (2 Mózes 16:15). A csodálkozó emberek elnevezték az égi nápolyit man-hu-nak, azaz mannának, ami héberül azt jelenti, hogy „Mi a csoda ez?” Istennek voltak forrásai, amiről ők mit sem sejtettek, megoldása, ami kívül állt az ő valóságukon, gondoskodása, ami meghaladta az ő lehetőségeiket. Ők a nap perzselte földet látták; Isten a mennyei kenyereskosarat látta. Ők kiszáradt földet látták; Isten a fürjek sokaságát látta minden bokorban. Ők problémákat láttak; Isten pedig, a megoldást látta.

Isten pontosan tudja, mire lesz szükséged ma, és az útvonaladat is ismeri. Sőt, a mennyei mannaház sem ürült ki. A bokrok is rejtegetnek fürjeket. Ne áldozd, hát fel a mai napodat az aggodalmaskodás oltárán!

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:19).

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu