Friss gondolatok
Neked készítette
A művészt a művei alapján ismerhetjük meg
Mi együtt voltunk ott
Megérte!
Isten alkalmassá teszi az alkalmatlant
Lásd Istent jó Apaként
Isteni gyengédség
Az Ő házának gazdagsága
Fiúság
Isten a gyermeked Atyja is
Építő gondolatok neves tanítóktól
1,30 Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá. (1Korinthus 1:30)
Mit tegyünk, amikor az ördög megvádol minket, hogy valamit rosszul csináltunk, és nem érdemeljük meg Isten áldásait? Egyszerűen mutassunk Jézusra, aki feljogosít minket Isten áldásaira.
Tehát, ha a gonosz azt mondja: „Nem vagy elég igaz”, nézz Jézusra és jelentsd ki: „Ő az én igazságom!” Ha azt mondja: „Nem vagy elég szent”, nézz Jézusra és jelentsd ki: „Ő az én megszentelődésem!”
15,3 Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.
15,4 Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon. (1Korinthus)
Most, hogy Krisztus feltámadását ünnepeljük, eszembe jut a kereszthalála. Az a péntek volt élete legfájdalmasabb, legkiábrándítóbb napja. Annyira szörnyű volt, hogy ezt megelőzően Jézus vérrel verejtékezett. Úgy nézett ki, hogy az ellenségei csúnyán elbántak vele.
1,6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. (Filippi 1)
Érdekes, hogy Jézus utolsó szava a kereszten pont ez volt: „Elvégeztetett” (János 19:30). Úgy nézett ki, hogy mindennek vége. Hiszem, hogy Jézus részéről ez nem csak egy egyszerű ténymegállapítás volt, hanem egy hitbeli kijelentés. Ezzel azt mondta az Atyának: „Én megtettem a részemet.
3,12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.
3,13Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem,
3,14 de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Filippi 3:12-14)
A minap elmélkedtem azon, amit Pál mondott a Filippi 3:12-14-ben. Alapjában véve ezt mondta: „Tudjátok, nem vagyok tökéletes. Még nem jutottam el a célig. De egyet teszek: megyek előre.” És aztán elmondja nekünk, hogy megy előre: elengedi a múltat. Más szóval, nem hagyja, hogy a múltja határozza meg az azonosságát, hanem Isten Igéjével, a jövőjével azonosítja magát.
9,26 Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.
9,27 Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében. (Apostolok cselekedetei)
Pál apostolnak soha nem lett volna ekkora hatása, egy Barnabás nevezetű ember nélkül. Barnabás egyike volt a tanítványoknak. Jézus belső köréhez tartozott. Pál azonban, akkor még gyűlölte a hívőket és teljes erejével azon volt, hogy börtönbe vesse őket.