Friss gondolatok
Neked készítette
A művészt a művei alapján ismerhetjük meg
Mi együtt voltunk ott
Megérte!
Isten alkalmassá teszi az alkalmatlant
Lásd Istent jó Apaként
Isteni gyengédség
Az Ő házának gazdagsága
Fiúság
Isten a gyermeked Atyja is
Építő gondolatok neves tanítóktól
4,10 Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.(1Krónikák 4)
A Bibliában olvashatunk egy Jábéc nevű emberről. Nevének jelentése: baj, szomorúság, szívfájdalom. Nem tudunk sokat Jábécről, de ha a nevéből indulunk ki, akkor feltételezhetjük, hogy sok csalódáson mehetett már keresztül. Az élet valószínűleg nem úgy alakult, ahogy várta. De ahelyett, hogy az önsajnálatba temetkezett volna, Jábéc hitte, hogy Isten valami nagy dolgot tartogat számára.
19,10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." ( Lukács)
Éreztél már valaha úgy, mintha valami hiányozna az életedből, vagy mintha valamit elveszítettél volna? Még megtérésünk után is előfordulhat, hogy egy belső ürességet érzünk, amivel nem tudunk mit kezdeni. Amikor nehézségekkel kell szembe néznünk, könnyen beleesünk abba a csapdába, hogy állandóan azon töprengünk, bárcsak valamit máshogy csináltunk volna.
Éveket töltöttem az életemből a békességet kutatva. Össze voltam zavarodva, állandóan frusztrált és ideges voltam, az életemet a nyugtalanság jellemezte. Ma már élvezem a békességet.
De valószínűleg soha nem találtam volna meg, ha feladom a keresést. Isten meg akart tanítani, hogy keresnem kell a békességet. Olykor vágyakozunk a változásra, de nem vagyunk hajlandóak tenni annak érdekében, hogy jobbá tegyük a dolgokat. Régebben mindig aggódtam, idegeskedtem a körülményeim miatt. Azt akartam, hogy Isten változtassa meg őket, sőt a körülöttem élőket is.
91,4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz… (Zsoltárok)
Egy gazda körbejárta birtokát, hogy felmérje a tűz okozta kár nagyságát. Amikor a baromfiudvarhoz ért, észrevett egy elszenesedett tyúk tetemet. A lábával megfordította a tetemet, és legnagyobb meglepetésére élő kiscsibék szaladtak ki alóla. A tyúkanyó élete árán megmentette kiscsibéit a tűztől.
Egy alkalommal, amikor Jézus és a tanítványai a Galileai tengeren hajóztak, egy nagy vihar csapott le rájuk. Süvített a szél, hatalmas hullámok dobálták a hajót. Már úgy nézett ki, hogy elsüllyed a hajó. A tanítványok féltek. Mindeközben Jézus a hajó alsó részében, az eseményekről mit sem sejtve, békésen aludt. Végül az egyik tanítvány így szólt: