Amikor kislány voltam, a családunk nagyon szeretett strandra járni. Egyik délután, amikor lementünk a tengerpartra, annyira belefeledkeztem a lubickolásba, hogy észre sem vettem, mennyire elsodródtam.

Nem láttam anyukámat a parton, sem a piros napernyőnket. Igazából semmi sem tűnt ismerősnek. Az áramlás miatt körülbelül 300 méterrel arrébb találtam magam, mint ahonnan elindultam. Gondolhatjátok, anyukám mennyire örült nekem, amikor végre visszataláltam. Mondanom sem kell, soha többé nem felejtettem el egyik szememet a piros napernyőn tartani, hogy ne sodródjak el a családomtól. Az lett a „jelzőm".

Néha ugyanez történik az életben. Annyira lefoglal, amit teszünk, hogy amikor felnézünk, akkor jövünk rá, hogy nem is ott vagyunk, ahol lennünk kellene. Lehet, hogy a kapcsolataid szenvednek. Lehet, hogy távol érzed magad Istentől. Lehet, hogy azt sem tudod, hol vagy. Az a jó hír, hogy Istennek is van egy „jelzője" számunkra. Az Ő Igéje olyan, mint a nagy piros napernyő volt számomra. Segít meglátni, milyen messzire távolodtunk, és irányt mutat, hogy merre menjünk.

Ha úgy érzed, elsodródtál, állj meg és nézd meg, hol vagy. Soha nem vagyunk távol Istentől. „Hiszen nincs is messzire egyikünktől sem" (Apostolok Cselekedetei 17:27). Olyan közel van hozzánk, mint a saját lélegzetünk, és segít visszatalálni a helyes útra. Ne felejtsd el, hogy az életed arra fog menni, amerre fókuszálsz. Az odafent valókra koncentrálj, hogy ne sodródj el.

„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." (Zsoltárok119:105)

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu