Istennél különböző időszakok vannak, és mindennek megvan a maga ideje. Megvan az ideje a vetésnek, és megvan az ideje az aratásnak. Megvan az ideje annak, hogy megáldjunk másokat, és megvan az ideje annak, hogy elvegyük Isten áldásait. Ha mindig csak kapni akarunk, és önmagunk körül forgunk, az olyan, mintha mély lélegzetet vennénk, és nem fújnánk ki a levegőt. Felborul az egyensúly.

Ha viszont az életünk mindig csak mások körül forog, megpróbáljuk megoldani minden problémájukat, betölteni minden szükségüket, akkor előbb-utóbb azon kapjuk magunkat, hogy kiüresedtünk. Megint felborul az egyensúly. Olyan, mintha állandóan kifújnánk a levegőt. Így nem lehet élni. Egyensúlyban kell lennünk.

Adnunk is kell és kapnunk is. Ha soha nem kapunk, akkor végül nem lesz semmink, amit adhatnánk. Mindkettőnek meg kell lennie. Ugyanúgy, mint lélegzéskor, először feltöltjük magunkat, majd kiadjuk magunkból.

Isten megáld minket, hogy áldás lehessünk mások számára. Ez Isten ritmusa. Amikor felvesszük Isten ritmusát, akkor olyan természetes lesz számunkra, mint a légzés. Ha alszunk, akkor sem felejtünk el ki- és belélegezni.

Néha úgy alakulnak az életünkben a dolgok, hogy elveszítjük az egyensúlyt. Mintha minden ellenünk fordulna, és ki akarná préselni belőlünk az utolsó szuszt is. Ilyenkor különösen is figyelnünk kell arra, hogy kapcsolódjunk Ahhoz, Aki lélegzetet ad nekünk.

Mint amikor repülőn utazunk. Amikor elmondják a biztonsági tudnivalókat, mindig ezt halljuk: „Ha csökken a nyomás a gép fedélzetén, akkor mindenki először magára tegye fel az oxigénmaszkot, mielőtt segíteni kezdene a körülötte lévőknek." Ha te magad nem kapsz levegőt, akkor másoknak sem tudsz segíteni.

Isten ezt mondja most nekünk: „Szakíts időt a lélegzetvételre. Engedd, hogy a Szellemem beléd lélegezzen és felfrissítsen. Vedd el az áldást, vedd el az erőt, amit mára készítettem, hogy áldás lehess mások számára."

33,4 Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. (Jób)

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu