Amikor látok egy birkanyájat, akkor pontosan azt látom: a nyájat, egy hatalmas gyapjúpamacsot. Nem egy bárányt látok, hanem bárányokat. Mind ugyanolyan. Egyik sem különbözik a másiktól.

A Pásztor viszont nem így látja. Számára minden bárány különböző. Mindegyiknek megvan a maga története. „A juhok hallgatnak a pásztoruk hangjára, ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait" (János 1:3, EF).

Amikor egy tömeget látunk, akkor pontosan azt látjuk: a tömeget. Embereket, embertömeget látunk, nem pedig személyeket. De nem így a Pásztor. Neki minden arc más. Minden arc egy történet. A Pásztor ismer téged. Tudja a neved. És soha nem fogja elfelejteni.
Isten így szólt az Ézsaiás 49:16-ban: „Tenyerembe írtam a neved" (angolból fordítva). Micsoda gondolat!

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu