Amikor Dávid a Zsoltárok 23:2-ben azt énekli, hogy: „Füves legelőkön nyugtat engem" (Károli), akkor valójában azt mondja, hogy „Pásztorom az Ő bevégzett munkájában nyugtat engem".

Saját átszegezett kezével teremtette meg lelkünk számára a legelőt. El tudod képzelni, milyen elégedettség tölti el a pásztor szívét, amikor munkája végeztével, látja a bárányokat nyugodni a lágy fűben?  El tudod képzelni, milyen elégedettség tölti be Isten szívét, amikor ugyanezt teszi?

Legelője ajándék számunkra. Ezt a legelőt nem te alkottad. Nem is érdemelted ki. Isten ajándéka. Az Efezusi 2:8 ezt mondja: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez".

Pásztorod arra hív, hogy kényelembe helyezd magad, befészkelődve szeretetének magas pázsitjába – és ott nyugalmat találj.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu