Itt vagyok a siralomházban, tőlem pár méterre egy férfi üldögél a cellájában. Születése szerint zsidó. Foglalkozását illetően sátorkészítő. Elhívása szerint apostol. A napjai meg vannak számlálva.

Tudni szeretném, miből meríti az erőt, ahogy kivégzésének napja egyre közeledik. Felteszek hát neki néhány kérdést.

-      Pál, van önnek családja?
-      Nincsen. Senkim sincs.
-      Na és hogy szolgál az egészsége?
-      A testemet összeverték és nagyon fáradt.
-      Mivel rendelkezik?
-      Itt vannak a tekercseim, a tollam és a köntösöm.
-      Most beszéljünk a hírnevéről.
-      Ami azt illeti, nem túl jó. Néhányan azt gondolják, hogy eretnek vagyok. Mások ellenzékinek hisznek.
-      Vannak barátai?
-      Igen, de közülük is néhányan hátat fordítottak.
-      Esetleg valami díjjal, elismeréssel büszkélkedhet?
-      Ezen a világon semmivel.
-      Akkor hát, mije van önnek, Pál? Se családja, se vagyona. Sokan kritizálják, mások pedig kigúnyolják. Mije van? Mije van, ami számít?

Csendben visszaülök és figyelem őt. Pál ökölbe szorítja a kezét, majd rászegezi a tekintetét. Én is követem a tekintetemmel. Vajon, mi lehet a kezében? Kinyitja az öklét, hogy láthassam. De a tenyere üres.

-      A hitem van. Ez minden, amivel rendelkezem. De ez minden, amire szükségem van. Megtartottam a hitet.

Pál visszadől cellájának falához és elmosolyodik. Én pedig még egy pillantást vetek annak az embernek az arcára, aki megtanulta, hogy az élet többről szól, mint amit a szemünk lát.

Ez a hit. A hit bízik abban, amit a szem nem lát.

A szem a prédáját kereső oroszlánt látja. A hit Dániel angyalát.
A szem a vihart látja. A hit Noé szivárványát.
A szem az óriásokat látja. A hit Kánaánt látja.
A szemed a hibáidat látja. A hited a Megváltódat látja.
A szemed a bűntudatot, kárhoztatást látja. A hited az Ő vérét látja.
A szemed a sírodat látja. A hited egy olyan várost lát, melynek építésze és készítője Isten.

A szemed a tükörbe nézve egy bűnöst lát, egy csődtömeget, egy ígéret-szegőt. A hited viszont, a tükörbe nézve egy királyi ruhába öltöztetett tékozló fiút lát, a kegyelem gyűrűjével az ujján és az Atya csókjával az arcán.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu