Amikor Isten ránk mosolyog, és azt mondja, hogy elfogadott minket, akkor bárcsak hálásak lennénk Neki és úgy élnénk, mint akik éppen most kaptak ajándékot a Főparancsnoktól!

Ámde, ritkán tesszük ezt. Jobban ragaszkodunk a régi recepthez, miszerint mi magunk akarjuk kiérdemelni Isten elfogadását! Le akarjuk nyűgözni Istent a jócselekedeteinkkel, ahelyett, hogy mi lennénk lenyűgözve az Ő nagyságától.

Szabályokkal terheljük magunkat, és azt gondoljuk, hogy Isten a mosolyával nyugtázza az erőfeszítéseinket. Pedig nem! Isten a mosolyát nem az életerős túrázónak tartogatja, aki azzal dicsekszik, hogy egyedül megjárta az utat, hanem a sánta koldusnak, aki a segítségéért könyörög.

Dániel így imádkozott: „Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket” (Dániel 9:18).

Isten igazsága fürdőköntösben

Amit reggel a tükörben katasztrófának látsz, valójában egy csoda. Isten igazsága fürdőköntösben! Amikor Isten ránk néz, akkor Krisztusban lát minket. Tökéletességet lát. Nem olyan tökéletességet, amit mi érdemeltünk ki, szó sincs róla, hanem amiért Krisztus fizette meg az árat.

Azt mondja a Biblia: „Mert azt (Jézust), aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2 Korinthus 5:21)

KRISZTUSBAN tökéletes, makulátlan, hibátlan és páratlan vagy. Meg nem érdemelten, de elvitathatatlanul tökéletes. Nem csoda, hogy tapsol a menny, amikor felébredsz! Isten egyik mesterműve felserkent.

Menj hát, öltözz fel, borotválkozz meg (akinek szükséges), fésülködj meg (akinek szükséges). Tedd meg a magad kedvéért. Az imidzsed kedvéért. Vagy azért, hogy megtartsd az állásodat. De ne Isten kedvéért tedd. Ő már úgyis látott olyannak, amilyen valójában vagy. Az Ő könyvében tökéletes vagy Őbenne. És Ő most is Rád mosolyog…

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu