A legjobb barátod lakodalmán vagy. Gyerekkorotok óta beszélgettetek erről a napról, és most itt van. Az esküvői ceremónia nagyszerűen sikerült, tökéletesen beszélt a lelkipásztor, az eskük őszinték voltak. Micsoda nap!

Önkéntesen felajánlottad a barátodnak, hogy megszervezed a lakodalmat. A lehető legjobb lakodalmat tervezted, amit csak el lehet képzelni. Felbérelted a zenekart, kibérelted és feldíszítetted a termet, megrendelted a vacsorát, és megkérted Berta nénikédet, hogy süsse meg az esküvői tortát.

A zenekar játszik, a vendégek jól érzik magukat, azonban Berta néni sehol sincs. Minden kész, de hiányzik a torta. Kisurransz és felhívod Berta nénit. Éppen szunyókált. Azt hitte, hogy jövő héten lesz az esküvő. Te jó ég! Most mi lesz?

Ismerősen hangzik?

Valószínű. Pont ezzel a dilemmával kellett Máriának, Jézus anyjának szembenéznie. A mennyegző javában folyt. A vendégek ünnepeltek… de elfogyott a bor. Akkoriban a bor olyan fontos szerepet játszott egy lakodalomban, mint most a torta. El tudsz képzelni egy esküvői vacsorát torta nélkül? Régen nem tudták elképzelni a lakodalmat bor nélkül. Borral kínálni a vendéget, a tisztelet kifejezését jelentette felé. Nem kínálni borral a vendéget, sértésnek számított.

Amivel Máriának szembe kellett néznie, az egész közösséget érintő probléma volt. Nagyon nagy probléma! Nem olyasféle, amihez a 911-es segélyhívószámot kellett volna tárcsázni, viszont a vele járó szégyent nem söpörték volna egykönnyen a szőnyeg alá.

Ha belegondolunk, a legtöbb problémánk ugyanilyen kaliberű. Ritkán fordul elő, hogy a problémánk a Richter-skálán egy nagyobb erősséget érne el. Ritkán kerülünk az egész nemzetet, vagy világkonfliktust érintő dilemmába. Általában kisebb méretű krízis helyzetekkel kell szembenéznünk. Elkésünk egy megbeszélésről. Valamit az irodában felejtünk. Egy munkatársunk elfeledkezik a beszámolóról. A küldeményünk elkeveredik. A forgalom bedugul. A minket csapkodó hullámok azonban még nem veszélyeztetik az életünket. De eljöhet az a pillanat is. Egy rossz válasz egy egyszerű problémára meggyújthatja a gyújtózsinórt. Ami hópihének indul, hógolyóvá válhat, és egy lavinát indíthat el, ha nem vigyázunk.

Ezért, jó, ha megvizsgáljuk Mária reakcióját. Az ő hozzáállása jó gyakorlati megoldást mutat ahhoz, hogyan bogozzuk ki az élet csomóit. „Nincs boruk” – mondta Jézusnak (János 2:3). Mindössze ennyit mondott. Egyszerűen összefoglalta a problémát és átadta Jézusnak.

„Egy jól felvázolt probléma felér egy fél megoldással” – mondta John Dewey. Ez biztosan tetszett volna Máriának, mert ő pontosan ezt tette. Meghatározta a problémát.

Kifakadhatott volna: „Miért nem szerveztétek meg jobban? Nincs bor? Kinek a hibája? Ti sohasem tudtok semmit rendesen megcsinálni. Ha azt akarjátok, hogy rendesen menjenek a dolgok, akkor magamnak kell kézbe vennem az ügyet!”

Vagy így is reagálhatott volna: „Ez az én hibám. Elszúrtam. Én vagyok a hibás. De meg is érdemlem. Bárcsak jeleskedtem volna a konyhaművészet területén. Egy csődtömeg vagyok. Na, gyerünk, tegyetek a világnak egy szívességet. Kötözzetek meg, aztán irány a bitófa. Megérdemlem!”

Annyira könnyű a megoldáson kívül minden másra koncentrálni. Mária nem ezt tette. Egyszerűen észrevette a problémát, meghatározta, majd a megfelelő személyhez vitte. „Nem bírok ezzel a dologgal, Jézus.”

„Amikor elfogyott a boruk, Jézus anyja így szólt: „Nincs boruk.” (János 2:3) Kérlek, vedd észre, hogy Jézushoz vitte a problémát, még mielőtt bárki máshoz vitte volna. Egy barátom mesélt egy feszült hangulatú presbiteri gyűlésről. Több nézeteltérés volt, mint egyetértés, és egy hosszas vita után valaki azt javasolta, hogy imádkozzanak. Erre valaki így szólt: „Hát már idáig jutottunk?”

Mitől van az, hogy az imára úgy tekintünk, mint utolsó lehetőségre, ahelyett, hogy úgy tekintenénk rá, mint első lehetőségre? Két okra tudok gondolni: a függetlenségre való vágy és a jelentéktelenség érzése.

Néha annyira függetlennek érezzük magunkat, hogy elhisszük, elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy megoldjuk a saját problémáinkat.

Otthon nagy volt az öröm, mérföldkőhöz érkeztünk. A harmadik lányunk is megtanult úszni. Ez azt jelenti, hogy mind a három tud járni. Mind a három tud úszni. Háromból kettő oldalkerék nélkül tud biciklizni. Minden egyes sikeres teljesítmény után örömmel állapították meg: „Apa, egyedül is meg tudom csinálni!” A feleségemmel együtt örültünk az eredményeknek, és ünnepeltük a lányainkat. Nagyszerű, ahogy növekszenek, önállósodnak, és szükséges is, hogy így legyen. De remélem, soha nem jutnak el odáig, hogy annyira felnőttek lesznek, hogy már nem hívják segítségül az apukájukat.

Isten ugyanígy érez velünk kapcsolatban.

Máskor nem érezzük magunkat függetlennek, hanem jelentéktelennek. Azt gondoljuk: „Persze, Mária átadhatja a problémáit Jézusnak, hiszen ő Jézus anyja. De az én problémáimat biztosan nem hallgatja meg. Különben is ott van neki az éhínség, meg a Maffia, amikkel foglalkoznia kell. Nem akarom zargatni őt a bajaimmal.”

Ha esetleg te is így gondolkodnál, engedd meg, hogy megosszam veled a kedvenc bibliaversemet. Annyira tetszik, hogy a Bibliám első lapjára is leírtam.

„Megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsoltárok 18:20)

Ha azt gondoltad, azért mentett meg, mert rendes vagy, vagy azt gondoltad, a jócselekedeteid, a jó hozzáállásod, vagy a jó kinézeted miatt mentett meg, hát sajnálom, de nem. Ha ez lenne a helyzet, az üdvösséged odalenne, ha mondjuk felemeled a hangod, vagy, ha gyengén teljesítesz. Több oka van annak, hogy Isten megmentett: azért, hogy megdicsőítse Önmagát, azért, hogy megelégítse igazságát, azért hogy megmutassa mindenek felett való hatalmát. De a legdrágább Tőle, hogy azért mentett meg, mert szenvedélyesen szeret. Szereti, ha a közelében vagy. Nagy becsben tart.

„Ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened.” (Ézsaiás 62:5)

Ha Istennek lenne hűtőszekrénye, a fényképed rajta lenne. Ha lenne pénztárcája, a fotód benne lenne. Minden tavasszal virágokat küld neked és egy napfelkeltét minden reggel. Ha bármikor beszélni akarsz vele, Ő rád figyel. A világegyetem bármelyik részét választhatta volna lakhelyéül, és Ő a szívedet választotta. Na és a karácsonyi ajándékod, egyenesen Betlehemből? Kedves barátom, be kell látnod: teljesen odavan érted!

Az utolsó dolog, ami felől aggódnod kell az, hogy nyűg vagy Isten számára. Csak foglalkozz azzal, hogy megtedd, amit kér tőled. Nézd meg az események sorrendjét a következő versekben: „Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.” Ők vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett.” (János 2:7-9)

Figyeltük a sorrendet? Először megtöltötték az edényeket. Azután, Jézus utasította a szolgákat, hogy vigyék a vizet (nem a bort) a násznagynak.

Na most, ha én szolga lennék, akkor ezt én nem akarnám megtenni. Hogyan oldaná ez meg a problémát? Mit fog szólni a násznagy, ha odaviszek neki egy pohár vizet? Ezekben a szolgákban vagy elég naívság, vagy elég bizalom volt, hogy megtegyék, amit Jézus mondott nekik, és a probléma megoldódott. Lássuk meg, hogy a víz azután vált borrá, miután engedelmeskedtek.

Mi lett volna, ha a szolgák nem engedelmeskednek? Vagy, hogy a saját házunk táján maradjunk, mi van, ha beazonosítod a problémát, átadod Jézusnak, utána pedig nem teszed meg, amit mond?

Ez lehetséges. Előfordulhat, hogy Isten egy fura lépésre kér. Szűkös az anyagi kereted, Ő mégis arra kér, hogy adj. Megbántottak, és Ő arra kér, hogy bocsáss meg. Valaki más elszúrta a dolgot, de Ő mégis arra kér, hogy légy türelmes. Nem látod Isten arcát, mégis arra kér, hogy imádkozz Hozzá.

Ha legközelebb egy mindennapos szerencsétlenséggel kerülsz szembe, kövesd Mária példáját.

Azonosítsd be a problémát. (Ezzel félig meg is oldottad.)

Add át Jézusnak. (Ő örül, ha segíthet.)

Tedd meg, amit mond. (Nem számít, milyen őrültség.)

Végül, vegyél Berta néninek egy új naptárt.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu