Aranyozd be a napodat azzal, hogy elképzeled, amint Isten fut feléd.

Amikor a pátriárkák imádkoztak, Isten megáldotta őket. Amikor Péter prédikált, Pál írt, vagy Tamás hitt, Isten mosolygott. De soha sem futott.

A futást a tékozló fiú történetére tartogatta. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lukács 15:20).

Isten szalad, amikor látja a fiát hazatérni a disznók vályújától. Amikor a szenvedélybeteg feladja addigi útját. Amikor a tinédzser ott hagyja a bulit. Amikor a törtető karrierista felkel a vezetői székből, amikor a spiritiszta hátat fordít a bálványoknak, a materialista a dolgoknak, az ateista a hitetlenségnek, és az elitista az önmegvalósításnak…

Amikor a tékozló fiúk feltűnnek az ösvényen, Isten nem tud nyugodtan ülni. A Menny tróntermében visszhangzik sarujának csattogása, lábainak lépte, és az angyalok csendben figyelik, ahogy Isten átöleli a gyermekét.

Amikor Isten felé fordulsz, Ő futva rohan feléd.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu