139,7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
139,8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
139,9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
139,10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. (Zsoltárok)

Sokszor keményen erőlködünk, hogy bekerüljünk Isten jelenlétébe. Azonban az igazság pont az, hogy lehetetlen kikerülni az Ő jelenlétéből. Ő mindig itt van velünk. Lehet, hogy néha nem érezzük a jelenlétét, és éppen ezért fontos ismernünk az Igét. Ézsaiás próféta Isten elé tárta népének panaszát: „Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram!” Erre Isten így válaszolt: „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, kitörölhetetlenül a markaimba véstelek (a markaimba tetováltam a képedet)” (Ézsaiás 49:14-16 – angolból fordítva).

Nem a szülőktől származik az ötlet, hogy maguknál hordják gyermekeik fotóját – Isten magával viszi gyermekei képét, bármerre jár is. Ha legközelebb kétségbe vonnád a saját értékedet, gondolj arra, hogy Isten beletetoválta a képedet mindkét tenyerébe.

Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu