1,27 Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket:
1,28 és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket;
1,29 hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. (1 Korinthus)

Isten szándékosan azokat választja ki, akik a legvalószínűtlenebb választásnak tűnnek. Azzal, hogy ezt teszi, tág teret ad kegyelmének, irgalmának és erejének abban, ahogy emberi életeket formál át.

Amikor látjuk, hogy Isten engem és a hozzám hasonlókat használja, akkor tudatosul bennünk, hogy a forrásunk nem önmagunkban, hanem csakis Őbenne van:

„Mert Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél” (1Korinthus 1:25). Isten mindnyájunkat meghatározott céllal teremtett, és semmi kifogást nem hozhatunk fel, hogy azt ne töltsük be. Nem használhatjuk a gyengeségeinket kifogásként, mert Isten azt mondja, hogy az Ő ereje a mi gyengeségünkön keresztül nyilvánul meg (2 Korinthus 12:9).

A múltunkat sem hozhatjuk fel kifogásként, mert Pálon keresztül Isten azt mondja nekünk, hogy aki Krisztusban van, az új teremtés, a régi dolgok elmúltak, és minden újjá lett (2 Korinthus 5:17).

A probléma nem az, ahogyan Isten lát minket. Ahogy mi látjuk magunkat, az akadályoz meg minket abban, hogy sikeresek legyünk. Mindegyikünk sikeres lehet abban, hogy azzá váljunk, akinek Isten megálmodott.

Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu