10,17 ...bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg. (Zsidók)

Szingapúrban nőttem fel. Amikor fiatal keresztény voltam, a kezembe került egy traktátus „Ez volt az életed" címmel. Ebben azt olvastam, hogy amikor a mennybe kerülünk, Isten egy hatalmas kivetítőn le fogja játszani életünk filmjét, annak minden bukásával együtt, amit minden angyal és szent látni fog.

Attól a gondolattól, hogy mindenki látni fogja minden bűnömet, szörnyen éreztem magam, és tele voltam bűntudattal. Hogy állhatnék valaha is bátran Isten jelenlétébe? És hogy fogok a szeretteim és a barátaim szemébe nézni a mennyben?

Mindaddig nagyon nyomasztott a tudat, hogy Isten minden egyes bűnömet feljegyezte, amíg a következő verset nem olvastam a Bibliában: „Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt" (Róma 4:8). Halleluja! Ugráltam örömömben, amikor megértettem, hogy Isten nem tulajdonít nekem bűnt, mégpedig azért, mert 2000 évvel ezelőtt a kereszten minden bűnömet Jézusnak tulajdonította. Nem csak a bűneinket vette magára, hanem minden átkunkat is, így megszabadítva minket a törvény átkától (Galata 3:13). Ezért, ahelyett, hogy Isten nekünk tulajdonítaná a bűneinket, Krisztus igazságát tulajdonítja nekünk!

Isten azt akarja, tudjuk, hogy a bűneinkről és törvényszegéseinkről soha többé nem emlékezik meg. A „soha többé" az eredeti görög szövegben egy erős dupla tagadásban áll. Más szóval Isten azt mondja: „Soha, semmi esetre sem fogok többé megemlékezni a bűneidről!"

Kedvesem, ha egyszer Isten nem emlékezik a bűneidre, akkor te miért emlékszel rájuk? Vagy éppen a házastársadéra, vagy a szomszédodéra? Isten nem akarja, hogy bűn központú, azaz bűn-tudatú légy, mert Ő sem az. Örülj hát! Bátran menj Hozzá és számíts az irgalmára és kegyelmére, mivel többé nem emlékezik a bűneidre.

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu