15,31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. (Lukács)

A hit azt jelenti, hisszük, hogy jó Istenünk van, aki gondoskodik azokról, akik bíznak Benne, és védelmezi őket. Biztosan emlékeztek a tékozló fiúról szóló példabeszédre (Lukács 15:11-32).

Jézus azért mondta el ezt a történetet, hogy illusztrálja, milyen jó a mi Mennyei Atyánk. Az önfejű fiú elherdálta apja örökségét, mielőtt arra az elhatározásra jutott, hogy hazatér apjához szolgának.

Mielőtt hazaért volna, apja már messziről észrevette, odafutott hozzá és megölelte. Ahelyett, hogy szolgának fogadta volna fel, az apa odafordult a szolgákhoz és így szólt: „Hozzátok ide a legszebb ruhát! Hozzatok gyűrűt és sarut a fiamnak. Öljük le a hízott borjút és ünnepeljünk!”

Amikor az idősebb fiú hazaérkezett a munkából és meghallotta a nagy ünneplést, dühös lett, és nem volt hajlandó belépni a házba. Az édesapja erre kiment hozzá, hogy megkérdezze, mi a baj. Az idősebb fiú így panaszkodott: „Nézd, én hosszú évek óta szolgállak. Te pedig még egy borjút sem adtál nekem, hogy ünnepeljek a barátaimmal. Bezzeg, ahogy a tékozló fiad hazajött, máris hízott borjút vágattál le a tiszteletére!”

Vegyük csak észre, mit mondott neki az apa: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Hogyan látta az idősebb fiú az apát? Kemény és fukar embernek látta őt. Azt hitte, hogy meg kell dolgoznia azért, hogy valami jót kapjon apjától. Nem vette észre, hogy neki már van öröksége! Bármikor levághatta volna a hízott borjút, ha ünnepelni akart volna!

Mint a példázatban lévő apa, Isten is adott már neked örökséget Krisztusban. Ne mulaszd el azzal, hogy kételkedsz Isten jóságában, vagy, hogy azt hiszed meg kell dolgoznod érte. Lásd Mennyei Apukád szerető szívét és jóságát feléd, és kezdd el ünnepelni az örökséged már ma is!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu