2,8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Efezusi)

Tegyük fel, hogy van egy gazdag nagybácsid, aki egy nap a következőkkel áll elő: „Nagyon jó hírem van a számodra. Tudom, hogy égető szükséged van egy családi autóra, így vettem neked egyet!” Azonban mielőtt meg tudnád neki köszönni, már folytatja is: „Teljes egészében a tiéd…DE fizetned kell nekem az ezer dolláros havi részleteket.”

És egy csapásra, a jó hírről kiderül, hogy mégsem olyan jó hír. Miért? Mert ott van benne egy nagy „DE”. Az ajándék nem is valódi ajándék, ha feltételekhez van kötve.

Sajnos manapság sokan így értelmezik Jézus Krisztus evangéliumának az örömhírét is. Azt tanították nekik, hogy „igen, kegyelemből üdvösséget nyertél, DE mostantól kezdve aztán gyülekezetbe, vagy templomba kell járnod, olvasnod kell a Bibliát, imádkoznod kell, szolgálnod kell, szentül kell öltözködnöd… hogy el ne veszítsd az üdvösségedet.” Csakúgy, mint a példabeli autó, az üdvösség sem lenne igazán ingyenes ajándék, hanem ki kellene érdemelned, azaz meg kellene fizetned a jó cselekedeteid „havi részleteivel”.

Kedvesem, a jó cselekedetek nagyon fontosak, de nem tudnak neked üdvösséget adni. Erre egyedül Jézus vére képes. És ha a hitedet Jézusba és az Ő bevégzett munkájába vetetted, akkor Ő örökre üdvözített téged. Nincs apró betűs rész, és nincs „DE”. A kegyelem már nem lenne kegyelem, ha a saját cselekedeteink is szerepet játszanának benne (Róma 11:6). Éppen ezért Isten kegyelmének az evangéliuma valóban ÖRÖMHÍR! Ha ezt tudjuk, és ebben hiszünk, akkor ez fogja a hit jó gyümölcseit, és az Isten szerint való cselekedeteket eredményezni az életünkben.

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu