7,16 Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten parancsolta. Az Úr pedig bezárta Nóé után az ajtót. (1 Mózes)

Noé és a fiai nem maguk zárták be az ajtót, miután beléptek a bárkába. Maga az Úr zárta be az ajtót utánuk, hogy megvédje őket az özönvíztől.

„De nem teljesen mindegy, hogy ki zárta be az ajtót?” – kérdezhetnéd.

Kedves barátom, ha az Úr zár be téged, akkor teljes és tökéletes biztonságban vagy! Ha az Úr bezár egy ajtót, ugyan ki tudná kinyitni? Semmilyen ellenség, akár emberi, akár démoni, akár természeti erő sem tudja kinyitni azt az ajtót, amit az Úr bezárt. Amikor a hatalmas hullámok csapkodták a bárka ajtaját, az akkor is zárva maradt, és Noé a családjával együtt biztonságban lehetett.

Még egy kicsit tovább megyek. Amikor Noé a bárkát építette, Isten ezt mondta neki: „vond be kívül-belül szurokkal” (1 Mózes 6:14). Ez azért volt szükséges, hogy a bárka vízálló legyen. Héberül a „befedni” szó a kaphar, ami azt jelenti „kiengesztelni”. A szurok héberül kopher, ami a váltságdíjat jelenti. Tehát, itt is láthatjuk Jézus engesztelő áldozatát, Aki váltságul adta Önmagát értünk (Máté 20:28). Ő a mi valódi bárkánk, és Őbenne „vízálló” üdvösségünk, megváltásunk van!

Be vagyunk zárva, Krisztusba, minthogy Benne vagyunk (1 Korinthus 1:30). Be vagyunk zárva a biztonságba. Be vagyunk zárva a védelembe. Amikor jönnek a viharok és az özönvíz, amikor halál, pusztulás és veszély vesz körül, mi akkor is biztonságra, gondoskodásra és békességre számíthatunk, mert Maga az Úr zárt minket Krisztusba!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu