Vettem egy új naplót, mert a régi betelt. Ma kicsit több időm volt, amit Istennel tölthettem, mielőtt belevetettem volna magam a napi teendőkbe.

Töltöttem magamnak egy csésze kávét, leültem a kanapéra és előszedtem a naplót. Egy új napló elkezdése mindig fontos pillanat számomra. Olyan, mint egy új kezdet, egy új korszak. Mi fog kibontakozni? Mit írjak az első oldalra? Valami jelentőségteljesnek kell lenni. Végtére is ez az új könyvem első oldala, egy teljesen új fejezet Istennel. Valami természetfölötti.

Az üres lapra tekintve, csendesen megkérdem Istent: „Mi jöjjön ide?”

A válasz: „A szeretetem.”

Tehát ezt írtam le. Mindössze ezt a két szót írtam az első oldalra: „A szeretetem”. Ez több, mint elég. Bármi mást írok ebbe a naplóba, bármilyen történetet mesélek el, bármilyen imát fogalmazok is meg – mindennek ez legyen a kiindulási pontja: „A szeretetem”. És legyen minden az Ő szeretetének folytatása. Csak ülök és hagyom, hogy ez a két szó beégjen az elmémbe. A szívemet az Ő szeretete felé fordítom. Hadd váljon igazsággá számomra. Hadd váljon életté számomra.

„Valami mást még, Uram?”

„Hidd el, hogy szeretlek.”

„Elhiszem.”

És valami megváltozik bennem. Elkezdem jobban elhinni, mint valaha. Megváltoztat engem. kevésbé érzem magam hajszoltnak, kényszeresnek. Már nem érzem azt, hogy mindig több és több kell. Ebben akarok megmaradni. Élni az Ő szeretetében.

„…szívünkbe áradt az Isten szeretete…” (Róma 5:5)

John Eldredge

Magyar fordítás: ahitatok.hu