A saját szívünkkel való törődés nem önzés; igazából ezzel kezdődik a szeretet.

Igen, mások érdekében törődünk a saját szívünkkel. Ellentmondásnak tűnik? Pedig, egyáltalán nem az.

Mit tudsz másoknak adni, ha a szíved üres, kiszáradt és letört? A szeretet a legfontosabb. A szíved nélkül viszont nem tudsz szeretni, és nem tudsz jól szeretni, ha a szíved nincsen jól.

Amikor arról van szó, hogy másokat szeressünk, tudnod kell ezt: ahogyan a saját szíveddel bánsz, úgy fogsz bánni a többiek szívével is. Ez a bölcsesség rejlik Jézus szavaiban, amikor azt mondja, szeressünk másokat úgy, mint magunkat (Márk 12:31). Ha elutasító vagy a saját szíveddel szemben, akkor a másokéval is az leszel. Ha saját szíveddel szemben a tökéletesség a mérce, akkor a másokéval szemben is az lesz. Ha a teljesítmény és a hatékonyság a legfontosabb elvárás a saját szíveddel szemben, akkor ugyanezt a nyomást fogod mások szívére helyezni.

„De” – tiltakozol – „másokkal szemben nagyon irgalmas vagyok, csak magammal szemben vagyok irgalmatlanul kemény.” Évekig így érveltem. Azonban, a dolog nem így működik. Ha meg is próbálunk másokkal szemben irgalmat gyakorolni, miközben saját magunkat ostorozzuk, akkor mások látni fogják, hogyan bánunk a saját szívünkkel, és azt fogják gondolni, hogy előbb vagy utóbb ugyanezt fogjuk velük is tenni. És igazuk van. Végül, elkerülhetetlenül, velük is kemények leszünk.

Bánj hát jól a saját szíveddel!

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Példabeszédek 4:23)

John Eldredge

Magyar fordítás: ahitatok.hu