Légy bátor és erős, mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, hogy birtokba vegyék örökségüket! Megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom azt a földet.  Csak légy erős és nagyon bátor...  Ne feledd:

Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész! Hát ne félj semmitől, és ne engedd, hogy bármi elbátortalanítson!" (Józsué 1:6-7,9 EF)

Józsué aztán tudta, mit jelent félni. Éveken keresztül, másodparancsnok volt, Mózes jobb keze. Azonban, eljött az idő, hogy ő vezesse a népet.

Izrael gyermekei nem csak egyszerűen betáncoltak az Ígéret Földjére; harcolniuk kellett érte. És Mózes nem volt már többé velük. Ha Józsué annyira biztos lett volna a dolgában, akkor Isten miért mondta neki többször is, hogy ne féljen? Tulajdonképpen, Isten különleges bátorító szavakat mondott neki: „Veled leszek, ahogy Mózessel is voltam, és soha nem hagylak magadra" (Józsué 1:5, EF). Hogyan volt Isten Mózessel? Mint egy hatalmas harcos. Emlékeztek a csapásokra? És az egyiptomi katonákra, akik lovastól, szekerestől a Vörös-tengerbe fulladtak? Isten hatalmas erődemonstrációja után énekelte Izrael népe: „Az Úr vitéz harcos, az Úr: ez a neve" (2 Mózes 15:3). Isten harcolt Mózesért, Izraelért, Józsuéért... és most érted is – légy hát erős és bátor!

John Eldredge

Magyar fordítás: ahitatok.hu