„Mert maga Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez. Ő ad hozzá erőt is, hogy képesek legyetek megtenni, amit kell." (Filippi 2:13)

Már vagy húsz éve élünk Coloradoban, de még mindig nem tanultam meg snowboardozni. Próbálkoztam vele, de nehéznek, veszélyesnek és macerásnak találtam. Úgy éreztem magam, mint kutya a görkorcsolyán. Nem sok örömet találtam benne. Feszült voltam és féltem. A problémám ez volt: nem tudtam rászánni magam, hogy előrehajoljak. Ugyanis, bele kell dőlnöd a lejtőbe, mert ha nem teszed, állandó harcba kerülsz a gravitációval, és az egyensúlyodért kell küzdened. A jó snowboardosok beledőlnek és jöhet az élvezet. Nekem ez nem sikerült.

Figyeltem a barátaimat szörfözés közben, ahol ugyanez az elv működik. Van egy pillanat, amikor el kell döntened, hogy mész-e a hullámmal, vagy sem. Igen, szükséges, hogy a kezeddel evezz, de amikor a hullám felkap, akkor hagynod kell, hogy vigyen, el kell fogadnod az erejét, és hagynod kell, hogy előre lökjön. Nem te hozod létre a hullámot; az erő nem tőled függ, és messze meghalad téged. Ha egyszer a hatalmába kerülsz, a te részed annyi, hogy együttműködj vele. Azután jöhet a gyönyör.

A megszentelődés is így működik.

Az erő nem a miénk. Az erő Istentől jön, a bennünk élő Jézus Krisztus jelenlétéből. Ő a hullám. Ha azt gondoljuk, elég gyorsan kell a kezünkkel evezni ahhoz, hogy létrehozzuk az élményt, akkor végül kimerülünk az erőlködéstől és frusztrálttá válunk. Ezt az erőlködést úgy hívják, hogy vallás. Isten valami sokkal jobbat ajánl fel: „Hadd legyek a hullám."

John Eldredge

Magyar fordítás: ahitatok.hu