Az Ószövetségben Isten megparancsolta népének, hogy tartsanak meg bizonyos ünnepeket. Azért rendelte így, mert azt akarta, hogy a nép emlékezzen rá, mi mindent tett értük.

Évente többször abba kellett hagyniuk tevékenységüket, hogy összejöjjenek és megünnepeljék, hogyan szabadította ki őket Isten a rabszolgaságból, hogyan győzte le az ellenségeiket, és hogyan védte meg őket. Isten azt akarta, hogy emlékezzenek.

Voltak olyan alkalmak, amikor az emlékezés köveit is el kellett helyezniük. Ezek különleges győzelmekre emlékeztették őket. Segítettek frissen tartani az emlékezetüket, és így táplálták az Istenbe vetett hitüket és a reményüket.

Ugyanígy, nekünk is szükségünk van az emlékezés köveire. Ha visszanézel az életedre, nem azokra az alkalmakra kell emlékezned, amikor elbuktál, vagy amikor a főnököd csúnyán bánt veled. Ezek pont azok a dolgok, amiket inkább el kellene felejtened. Kapcsolj át a másik csatornára. Emlékszel arra, amikor magányos voltál és Isten egy nagyszerű személyt küldött az életedbe? Emlékszel arra, amikor az orvos azt mondta lehetetlen, Isten természetfeletti módon mégis meggyógyított? Emlékszel arra, amikor teljes volt a sötétség, és úgy érezted, soha többé nem fogsz már egy boldog reggelre ébredni, aztán Isten mindent megváltoztatott, és csüggedés helyett öröméneket adott (Ézsaiás 63:1)? Szükségünk van az emlékezés köveire. Miért? Mert segítenek Isten hűségére összpontosítani, és a helyes irányban tartják az elménket és a szívünket. Segítenek hálásnak lenni, ami megnyitja az áldások kapuját. Minden nap szakíts időt arra, hogy a jó dolgokon elmélkedj, amiket Istentől kaptál.

„Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire." (Zsoltárok 105:5)

Joel Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu