Az aggódó elme egy megosztott elme. Az aggódás rátelepszik a gondolatainkra, kiszívja az energiánkat, elvonja a figyelmünket és eltérít a célunktól.

A Bibliában a leggyakrabban használt szó az aggódásra a görög „merimnate”, mely a „merimnao”-ból ered. A jelentése pedig: megosztani az elmét.

Aggódunk a múlt miatt, amiatt, amit mondtunk vagy tettünk, vagy éppen nem mondtunk és nem tettünk. Aggódunk a jövő miatt: a holnapi teendők miatt, vagy amiatt, hogy mit hoz a következő évtized. Az aggódás a figyelmünket a jelenről a múltra, vagy a jövőre irányítja.

A jelenre összpontosítani a figyelmünket nagy kihívást jelent. A következő sorokat segítségnek szánom, és magam is sokszor elolvasom:

Ma a mának fogok élni.

A tegnap már elmúlt.

A holnap még várat magára.

Csak a ma marad számomra.

Ezért, ma megélem a mai napot.

Újraélni a tegnapot? Nem.

Tanulok belőle.

Irgalmat kérek hozzá.

Örülök neki.

De nem fogom újraélni.

A nap már lenyugodott a tegnapi nap fölött.

A nap még nem kelt fel a holnapra.

A jövő miatt aggodalmaskodni? Ez nem vezet sehova.

Egy futó pillantást érdemel és semmi mást.

Ma nem tudok változtatni a holnapon, hogy mit hoz, nem tudom.

Ma a mai napot fogom megélni.

A ma kihívásaival a mára kapott erővel fogok szembenézni.

A ma keringőjét a ma zenéjére fogom táncolni.

A ma lehetőségét a ma reményével fogom ünnepelni.

Ma.

Ma nevetek, hallgatok, tanulok és szeretek.

És majd ha eljön a holnap, újra ezt teszem.

Hagyd a problémáidat Istenre. Neki nincs szüksége a mi segítségünkre vagy tanácsunkra. Kérlek, most ismételd utánam ezt a mondatot: „Ezennel ünnepélyesen lemondok arról, hogy mindent én irányítsak.” Az univerzumnak már van egy szeretetteljes, bölcs irányítója.

Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. (Zsoltárok 100:3)

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu