Amikor a lányaink kicsik voltak, a feleségem, Denalyn, néhány napra elutazott, így egyedül maradtam velük. Természetesen voltak szokásos gyerekes civódások, veszekedések, és némi rosszalkodás is, de azért jól bírtam velük.

„Na, hogy mentek a dolgok?” – kérdezte Denalyn, amikor hazaérkezett. „Minden rendben volt. Nem volt semmi probléma.” Jenna lányom meghallotta, amit mondtam, és tiltakozni kezdett: „Apa, de hiszen nem voltunk jók! Egyszer verekedtünk, máskor meg nem azt csináltuk, amit mondtál. Nem voltunk jók.”

Jennának és nekem más elképzelésünk volt az apai szeretetről. Ő azt gondolta, a cselekedeteitől függ a szeretetem. De nem így volt. Mi ugyanezt gondoljuk Istenről. Azt hisszük, hogy a szeretete a teljesítményünk függvényében növekszik, vagy éppen csökken. De nem így van. Nem azért szeretem a lányom, amit tesz, hanem azért, mert ő hozzám tartozik. Ő az én gyermekem. Isten pont ugyanezért szeret téged. Azért szeret, mert Hozzá tartozol, az Ő gyermeke vagy!

„nem bűneink szerint bánik velünk…

Mert amilyen magas az ég a föld felett,
olyan magasan elborít bennünket
hűséges szeretetével.” (Zsoltárok 103:10-11, EF)

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu